Anyukám!?

Ha jártál már a Maciban, és/vagy találkoztál velem nem mondok újdonságot azzal, mennyire szívügyem, és mennyire minden eseménnyel az a hátsó szándékom – nyíltan, hogy egy inspiráló női közegbe, közösségbe csábítsalak.

Nálam az anyaság hullámvasútja, ambivalenciája, – de legfőképp hogy ilyet nem illik érezni, valamint a covid-karanténok során érzett elszigetelődés hozta hogy legyen egy hely, ahol én, mint anya, mint nő, ki-,és össze tudjak kapcsolódni.

A Macikávét először Anyukámnak hívták ám! Férjem leszavazta – joggal, hogy velük mi lesz? Így lettünk családbarát hely. Azt tudtam, milyen jó kilépni a mindennapi mókuskerékből és találkozni, összemosolyogni azokkal, akik hozzám hasonlóan mindenhol is igyekeznek egyszerre helytállni és közben nem megőrülni. Tudtam a helyi közösségek felbecsülhetetlen értékéről, és abban is biztos vagyok, ha már kicsiben megy, társadalmi szinten is menni fog – előbb-utóbb. De mitől működik egy közösség? Sajnos erre még nem tudom a választ. 2 éve nyitottunk és lassan, nagyon lassan bővül a “Maci barátok” köre. Akik egyszer beléptek, maradnak, járnak, ez nagy boldogság és mindig jönnek újak is, csak én vagyok türelmetlen.

Nagyon szeretném tudni Te miért nem jöttél még el? Pedig tudod milyen az amikor egy Ruhacsere és gardróbvásár alkalmával egymásnak ajánljuk a rucikat, hogy milyen jól fog állni? És tényleg… “Én nem is próbáltam volna fel” – érkezik a válasz. De a többiek “szeretettel látnak” olyan szemmel, amivel te nem biztos hogy magadra nézel. Sok-sok lányt, asszonyt tudok aki éppen most, ebben a pillanatban is a ruhacserés dresszében ragyog. Bizony!

Azt viszont elképzelni sem tudod milyen jó a Szépség délután & krém-kóstoló eseményről úgy hazamenni, hogy TÉNYLEG SZEBB vagy! Kívül a simogató szavaktól és profi kozmetikumoktól, belül pedig a csevegéstől, énidőtől, 2 óra nevetgéléstől.