Kerti házikó

Amikor Rozi 5. hete nem járt családi napközibe…

Kifogytam az ötletekből és a türelmemből is. Gyönyörű helyen élünk, de kettesben sokszor ingerszegény (furán hangzik, de higgyétek el itt TÚL nagy a csend). A sokadik napon mikor már 8-kor összetűztünk, úgy döntöttem nem fog ki rajtunk ez a dackorszak akkor sem! 🙂 Gyönyörű faragott játszóterünk van, gondoltam első körben takarítsuk le. Lehet pacsálni. Nagyon lelkes volt, aztán elkapott a gépszíj és gyermekkori álmomat is valóra váltottam (mondjuk én a fa tetejére szerettem volna egy ilyen kis kuckót). 3 napig dolgoztam rajta, hol Rozival, hol egyedül. Megtanultam csiszolni géppel és kézzel. Azóta kint lakunk… Ez a nyaralónk, mondta Ő és kért bele wc-t, hogy azért se kelljen bejönni, meg világítást estére.
Btw a jobb oldali képen látható csendélet: odatette az ebédet, és közben olvas a gyereknek mert az elálmosodott…