11 éve vagyok babahordozási tanácsadó

11 éve 1 éves volt Rozi lányom, és akkor már elég nagynak éreztem őt s bátornak magam ahhoz, hogy tanfolyamra menjek vele, hiszen igény szerint szoptatott baba volt. Így lett a környéken Maminbaba Eszterrel majd Babahordozás Eszterrel

A kétezres évek középen családi farmunk biotermékeit árultam minden szombaton a biopiacon, Budán. Se férj, se gyerek. Gondtalan 20-as éveim.

Egyszer csak megláttam egy párt. Vidáman, mosolygósan sétálgattak két nagyobbacska gyerekkel. Csevegtek, vásároltak. Mikor közelebb lépett az édesanya akkor láttam meg, hogy a kabát alatt ott szuszog egy apró baba, hordozókendőben. Ez a kép annyira beleégett a tudatalattimba, hogy ha becsukom a szemem most is látom.

Ott és akkor elhatároztam, ha egyszer babám lesz, csakis így akarok gondoskodni róla. Sok évvel később (micsoda véletlenek, amik ugye nincsenek) mikor tanácsadó szerettem volna lenni és megkerestem a Beli Buba Babahordozó Iskolat kiderült, hogy az alapító Turi Nagy Éva volt az az édesanya akit a piacon láttam és én tőle tanulhattam még, aki Magyarországon meghonosította a babahordozást. De ne szaladjunk ennyire előre.

Rozi születése előtt persze keresni kezdtem a lehetőségeket, mert tudtam hogy hordozni fogom őt az első perctől. A képen az első közös hordozós pillanatunk látható aznap amikor hazajöttünk a kórházból elképesztően laza, és kényelmetlen kötésben, de boldogan. Soha nem felejtem el az érzést, ahogy sikerül az én félelmeimet átvéve üvöltő babát, halált megvető bátorsággal magamra kötni, és nem esett ki, abbahagyta a sírást, elaludt bennem meg valami földöntúli boldogság áradt szét, hogy meg tudtam oldani! Megnyugtattam, én egyedül! Kompetens, felnőtt, ANYA vagyok. Ekkor érkeztem meg. Onnantól csak így léteztünk, mint borsó meg a héja.