Nem elírás…

Nem bizony! Zeller a barátom lett. Zellerkém 🙂

Mint minden életmód váltónak nekem is szembe kellett néznem azzal, hogy a jól ismert és szeretett köreteket egészségesre, lassú felszívódásúra, lehetőleg gluténmentesre cseréljem. Próbáltam, nem ment. Imádom a krumplit…

Most viszont nyakunkon a böjt,  és + 5 kg a januári fogadalmunknak hála. (Leszoktunk Férjjel, jeah!) Szóval folytatnom kellett a kísérletezést a zellerrel, mert a tendenciát látva további szív és érrendszeri problémáinkat az elhízás fogja okozni a dohányzás helyett.

Láss csodát, hosszas zellerétel-fotó tanulmányozás és az alatta közölt receptek összevetése után arra jutottam, hogy a népszerűtlen konyhai alapanyagok szent grálja is a VAJ és az abban való pirítása ennek a csúnyácska, földízű gumónak.

2 közepes zeller (kb. 60 dkg)
10 dkg vaj (azért ilyen sok mert én nem tettem bele tejszínt, de ettől lett finom krémes ízű)
7 dl bio leveskocka
frissen őrölt szerecsendió, só, bors

A zellert felkockázva a vajon alaposan lepirítjuk, amíg barnás, isteni illatú lesz.  Sózzuk, borsozzuk, megszórjuk szerecsendióval. Felöntjük az alaplével és puhára főzzük, majd botmixerrel pépesítjük.

A tisztított zellert uborkagyalun leszeleteljük. Egy tálban összekeverünk füstölt pirospaprikát, sót, borsot, olvasztott kókuszzsírt. A szeleteket beleforgatjuk, majd sütőpapíros tepsire tesszük és ropogósra sütjük.

Őrületesen jó volt ez a leves egy kis friss bazsalikommal a tetején.

Az óta hasonló vajon pirítós technikával készült már “sült krumpli” is. Hasonló gyorsasággal ette mindenki 🙂

Kísérletezésre fel!