🚗 Körforgalom – Láthatatlan munka 1.
Mióta beindult a szeptemberi élet, az iskola és vele együtt a különórák, a sportfoglalkozások, azóta újra egyetlen gondolat zakatol a fejemben:
mennyi időt töltök az autóban.
És vajon ez a félresikerült AI generált képen látható anya mennyit, aki azt sem veszi észre, hogy nem ő irányít…
Nem utasként – hanem
sofőrként, logisztikai menedzserként, békebíróként és mentálhigiénés asszisztensként.
És közben azt érzem: ez is munka. Csak épp senki nem nevezi/érzi annak.
Kíváncsi voltam, hogy tényleg így van-e, úgyhogy videónaplóztam pár napot. Eredmény: 2-3 órát vezettem minden egyes nap.
Két gyerek, három irány, öt cím, hat táska, tizenkét „Anya, beraktad?!” pillanat.
És ez alatt az idő alatt –
figyelek a forgalomra,
etetek, itatok
vitákat kezelek, igazságot osztok
kacifántos történeteket hallgatok (jobb napokon),
vagy üvöltést próbálok elhallgattatni (rosszabbakon).
Kívülről nézve csak ülök az autóban.
Belülről viszont minden érzékszervem dolgozik.
A statisztika szerint 2010-ben Magyarországon 10 760 millió órányi láthatatlan munkát végeztek az emberek – nagyrészt nők.
Ha ennek a munkának az értékét kiszámolnánk, az a GDP negyedét tenné ki. Ami egészen vicces (vagy tragikomikus): ha így nézzük, mi vagyunk a gazdaság motorjai – csak épp a tankolásunkat senki sem állja. 😅
És itt jön a kérdés: tényleg csak az értékes, amiért pénzt kapunk? Amit számlára lehet írni, órabérre le lehet bontani, és 10-én megérkezik érte a fizetés?
💬 És ami még fontosabb: mi magunk értékeljük-e?
Egy tegnapi beszélgetésben felmerült: mi sem becsüljük meg mindig azt, amit csinálunk. Saját magunkat. Valahogy az érték szó nálunk mindig forinthoz kötődik, pedig az, hogy minden nap egy működő rendszert tartunk fenn, hogy megoldunk, szállítunk, figyelünk és közben szeretünk –ez az igazi „hozzáadott érték”.
Én mostanában próbálom ezt új nézőpontból látni. Nem időpazarlásként, hanem kapcsolódási lehetőségként. Valamint mikropihenőként. Míg bent vannak a foglalkozásokon, veszek egy nagy levegőt.
Megállok
Nem pörgetem a telefont.
Tudtad, hogy az agyad már 5 perc lassítás után is másképp működik?
Nem kell hozzá gyertya, vagy hogy tudj meditálni.
Elég, ha csak kinyitod az ablakot, belélegzed a levegőt, és nem csinálsz semmit, csak észreveszed, hogy még lélegzel.
Persze lehet ez egy séta a ház körül, egy korty meleg ital.
És érdekel, ti hogy vagytok ezzel.
Írjátok meg.
Mert erről beszélni kell – ha már a legtöbb munkánk láthatatlan, legalább legyünk láthatók egymásnak. ❤️
