Annyira szeretem a kínait. Azt a fajta ételt, ami édes, sós, ragacsos, illatos, és közben olyan ropogós, hogy az első falat után már tudod: ezt bizony máskor is megcsinálod. Sokáig azt hittem, az ilyen fogásokhoz kell valami külön tudomány vagy legalább egy airfryer, de szerencsére nem így van. […]

Ez a recept nem a tökéletességről szól.
Hanem arról, hogy abból főzünk, ami van.

Arról, hogy a maradék lehetőség.
És hogy néha a legjobb dolgok a „nem volt semmi itthon” pillanatokból születnek.

Az itt található receptek és gondolatok a saját, szubjektív tapasztalataim. Kipróbált, lefőzött, megsütött, család által letesztelt ételek. Nem szakmai irányelvek, hanem anyai túlélőcsomagok.

Mindenkinek napi négy ölelés kell a túléléshez, nyolc a jólléthez, tizenkettő a gyarapodáshoz… DE mi van akkor, ha TÚL SOK AZ ÉRINTÉS?!?

Apró kapcsolattartások, amik egyenként nem nehezek, csak együtt olyanok, mint amikor túl sok böngészőfül van nyitva, és már nem tudod, melyiket miért nyitottad meg.

…eddig lehet, hogy nem is tudtad, hogy ezt a láthatatlan munkát is minden percben végzed, estére pedig úgy érzed magad, mintha végigfutottál volna egy maratont, papucsban…

Nem tudom, nálatok ki tartja észben, hogy mikor kell új cipőt venni a gyereknek, ki fizeti be az úszást, mikor lesz az státuszvizsgálat, és hogy hova tűnt megint az a rohadt olló, vagy van-e a gyerek kedvenc sonkája a hűtőben, de nálunk én vagyok a családi központi idegrendszer, […]

Mióta beindult a szeptemberi élet, az iskola és vele együtt a különórák, a sportfoglalkozások, azóta újra egyetlen gondolat zakatol a fejemben:mennyi időt töltök az autóban. És vajon ez a félresikerült AI generált képen látható anya mennyit, aki azt sem veszi észre, hogy nem ő irányít… Nem utasként – […]